Nagyon érdekes jelenséget okozott a Mother! első vetítése a CineFesten. Konkrétan kialakult az helyzet, hogy egy művészfilmre olyan sokan tolongtak a moziba, hogy azok, akik csak fél órával hamarabb érkeztek már nem is nagyon jutottak be az egyébként 600 fős moziterembe.

 Úgy gondolom, emiatt sokan vártak az ismétlésre, amelyre a mai napon került sor, bár valószínűleg nem akkora nagy izgalommal, mint a premier esetében volt.

 Néha az volt az érzésem, hogy az emberek a mozi plafonjáról is csüngeni fognak. Előttem egy fickó a lezárt részbe lavírozott be. A páholyokba pedig mintha plusz székeket kellett behozni. Szerintem az sem változtatott volna a helyzeten, ha a belépőjegy mondjuk 500 Ft vagy 1000 Ft.

 Bevallom őszintén nagyon féltem a trailer alapján, hogy valami olyasmit fogok látni, mint ami az American Horror Story első évada volt. Adott volt egy ház, egy házaspár és még azt is sejteni lehetett, hogy gyermekvárás is lesz benne. Aztán jönnek a különös vendégek. Vigyázat spoilerveszély!

Nem akarom leírni az X-aktákkal kapcsolatos sztereotípiákat, mivel, aki nem aludta át az utóbbi húsz évet, valószínűleg képben van, hogy miről szól a sorozat. Ufók, összeesküvés, ufók, összeesküvés, ufók... Gyerekkoromban az ufómánia motiváció miatt kezdtem el nézni, aztán felnőttként már másért néztem újra, és akkor felfedeztem magamnak, hogy van a sorozatnak egy abszurd rétege, amelyet többnyire csak a fanatikus X-akták rajongók ismernek csak, és amelyek kárpótolnak azért a sok zanza-ufó-összeesküvés-világzagyvaság-hülyeség kompozícióért, amit a többi epizód képvisel.

Még mindig találok érdekes dolgokat a New York-i Központi Könyvtár oldalán. Ezúttal nem az archívumba bujkáltam el, hanem egy alkalmazás keltette fel a figyelmemet. Egy olyan kis program, amivel bárki tud vagy a Flickr oldaláról vagy több amerikai könyvtár archívumában lévő sztereofotókból gif-et és 3D szemüveggel nézhető képeket csinálni. A fotókat meg is lehet dönteni, hogy a hatás tökéletes legyen.

NYPL Stereogranimator

Néhány kép, amit összeraktam vele: 

GIF made with the NYPL Labs Stereogranimator

Még mindig elveszve a régi nyomtatványok világában. Ezúttal az NYPL Rare Book Division és füle alól hoztam pár érdekességet. Nevezetesen játék, reklám és jóslás céljára készült kártyákat.

Mérnökkártya:

Az első legyen William Barclay Parsons gyűjteményéből származó mérnöki kártyapakli. No, de ez nem azért mérnöki, mert mérnöki módra összeszerkesztett, hanem a kártyákon látható nyomatok a mérnöki munkára, szerkesztésekre utalnak.

Van néhány szó, amit alapvetően sűrűn használunk, de ha a pontos jelentésükről kérdeznénk az utca emberét nem kapnánk normális válaszokat. Ilyen szó a morbid is.

A Szómagyarító oldalán ezeket a jelentéseket találtam:

beteges (hajlamú), kóros, torz, ferde, természetellenes; szörnyű, rettenetes, félelmetes; lat morbidus 'beteges, beteg; egészségtelen, betegítő' < morbus 'betegség, kór, megbetegedés' < VAGY mori 'meghal' < proto-indoeurópai *mer- 'meghal', VAGY proto-indoeurópai *mor- 'dörgöl, dörzsöl; tör, zúz; elkoptat, elnyű'

Sokáig a morbidot amolyan furcsán halálosként értékeltem, valami furcsa, borzongató, ami a halállal is összefügg. Ezzel szemben szintén a Kharón folyóiratban találtam egy érdekes, filozófiai alapú megfejtést. Ez alapján a morbid nem más, mint "a halál tagadása és viccbe fordítása".

"a szakrális közeg elvesztésével a halál fogalma az ellenkezőjébe fordul át: túllendülve az iszonyat tartalmán, humorossá válik." forrás: Kharón 2013/3/4

Az 1810-es évszámot hozzávetőlegesen adtam csak meg, mivel az alább bemutatott könyvek között van, ami 1810 előtti, van amely 1810 utáni. Az 1810 azért maradt meg bennem, mert a Hamupipőke volt az első, amire rábukkantam, hála a The Public Domain Review-nak. Ebben a bejegyzésemben jó pár darab régi, angol nyelvű képes gyermekkönyvet mutatok be. Némelyik szó szerint mókás, van amelyik egészen bizarr és van, amit ma inkább félreértünk és nevetünk rajta.

Történetmesélő könyvek:

The Adventures of Cinderella 1810 - Hamupipőke kalandjai:

Ez már az a Hamupipőke, amit mi is ismerünk egy kicsit egyszerűsített verzióban érdekes empír stílusú illusztrációkkal teletűzdelve. A legérdekesebbnek Hamupipőke bizarr pink tetejű, kék aljú báli ruháját találtam. Nem olyan, mint egy Disney mese. Valami miatt pedig lemaradtak a mese végének a képei. Így csak a szöveg alapján tudjuk, hogy végül minden jó, ha Hamupipőkére jó a cipő.

Pár napja olvasgatok a cikkeket a tetszhalott felismerés és halálközeli élmények magyarországi történetéről. A Kharón folyóirat egyik 1998-as cikkében, - amely A parasztság halálközeli élményeiről szól - találtam egy érdekes fogalmat: a visszasírást.

A történet úgy kezdődik, hogy legelső fotográfiák idején egy úttörő amatőr botanikusnő úgy gondolta, hogy itt az ideje a brit algavilág képi rögzítésének. Ezért kötetbe komponált pár tucat ősfotót algákról, melyeket egyébként blueprint, azaz cianotípia eljárással készített. Mindez 1842-1843 körül történt, amikor a cianotípiát éppen csak bemutatták a nagyközönségnek, és széles körű elterjedésével még jó pár évtizedet kellett várni. Gondoljunk csak bele milyen régen is volt! Ezek még olyan algák képei, amelyek akkor éltek, amikor éppen letették a Lánchíd alapkövét, felismerték a Doppler effektust, megrendezték a Szózat megzenésítésének bemutatóját és kijelölték a határt az USA és Kanada között.

A New York Public Library a múlt héten rengeteg digitalizált régi dokumentumot tett elérhetővé online és ingyen. Ennek az állománynak a része Anna Atkins: Photographs of British Algae munkája.

Anna Atkins portréja 1861-ből

Január másodikán, pontosan tíz napja volt az introvertáltak világnapja, amelynek a célja elsősorban az lett volna, hogy maguk az introvertáltak és akik nem azok felhívják a többségi társadalom számára a figyelmet arra, hogy az introvertált vonással rendelkező személyeknek eltérő igényeik vannak, mint a többségi társadalomnak. Remélem, hogy ezt szépen megfogalmaztam. A lényeg annyi lenne, hogy a többség elvileg nem introvertált azok szerint, akik ezt a világnapot létrehozták, és hogy a többség nem kezeli a helyén az introvertációt, mint úgy általában eleve idegenkednek a neurodiverzitás fogalmától, ahelyett, hogy a társadalom termékenységére és hasznára fordítanák a sokféle szürkeállományt.

Hamis hiedelmek és hierarchia

Sajnos a mai napig introvertáltként úgy érzem, hogy csak a felszínt kapargatják, és igazán nem tud a társadalom mit kezdeni az introvertációval. Ezt pedig úgy teszik, hogy közben a múltban azért nem jelentett akkora nagy hátrányt maga ez a viselkedési vonás az emberekben. Az introvertáció és extrovertáció közötti szakadékot úgy érzem, a saját korunk által generált ideák gerjesztik.

Nem voltam sose az nagy David Bowie rajongó, sőt eretnek módon kreatív, vizuális, intermediális munkásságát kedveltem igazán, nem a zeneit. Azt hiszem, a karakterek kigondolásában és az állandó újraalakulás, tervezés olyan fantázia birtokosává tette, amely miatt kiemelkedett jó pár kortársa közül. Persze hozzátartozik, hogy valószínű, hogy ő végig is merte vinni mindig mindazt, amit elgondolt, és nem hiszem, hogy valaha is filozofálgatott azon, hogy mi lesz, ha ezt a többség nem érti meg, mi lesz ha ezért hülyének tartanak.